Üdv,

nos, én az ellenkező (konzervatív) irányból jövök, ámbár fokozódó szimpátiával a praxeológia iránt. Egészen addig nagyon tetszik, amíg, ahogy LvM mondta, leíró és nem előíró műfaj, amíg arról szó, hogy X tettnek Y a következménye. Amikor átmegy előíróba - rothbardi AnCap - azzal az a bajom, pont, hogy elfelejt leíró lenni: egyszerűen csak azt mondja és azt logikusan le is vezeti, hogy a propertárius AnCap rendszer az ideális: egyetértek. Tényleg az az ideális. De azzal nem foglalkozik, hogy leíró módon kitalálja, hogy mik a szabadság feltételei: milyen kultúra, milyen gondolkodásmód szükséges ahhoz, hogy az emberek a propertárius önmérsékletet gyakorolni kívánják, és hogyan lehet ilyen kultúra kifejlődését előmozdítani v. megőrizni, ha van ilyen. (Nincs most már.) Sebaj, ezt megoldjuk mi konzik :) Megnézed pl. Burke-öt, gyakorlatilag minarchista volt, kivéve egy dolgot: vallás, és minden, ami abból következik, mert a civilizáció elengedhetetlen feltételének tartotta. Ahogy a másik nagy konzi, Voegelin is. Ajánlott: http://www.artsci.lsu.edu/voegelin/EVS/2006%20Papers/Nicoletta%20Stradai...

De persze ez a könyv nem Rothbardról szól, nem előírő, hanem leíró, Human Action Light, hogy úgy mondjak, és baromi jó szerintem, eredetiben olvastam és nagyon tetszett, nagyon örülök, hogy kijött magyarul.

Kb. egy bajom van csak, bocs, kénytelen vagyok az angol kifejezést használni, mert a magyar verziót nem olvastam: the disutility of labor. Szerintem ez tök alaptalan. Tud emellett valaki valami jó érvet?

Egyébként nagyon tetszik ez az oldal. Nagyon örülök neki, hogy nem a libertarianizmus felszínes megközelítéséről (David Friedman: Price Theory, Hayek - The Road To Serfdom, Ayn Rand összes), hanem az "igaziról", amiből mi konzik is rengeteget tanulhatunk.