Sokan sok félék vagyunk. Eltérő látásmóddal, világképpel, kötődésekkel bírunk, más-más vágyak és egyéni célok irányítják cselekedeteinket. És ez így van jól. Amiben talán egyformák, vagy legalább is hasonlóak lehetünk, az a társadalmi béke, a társadalmi jólét és a természeti környezettel harmonizáló társadalom utáni vágy, és az ezek megvalósulásában testet öltő közjó óhajtása.

A társadalmi változások fejődési ciklusainak alapját minden eddigi társadalom esetében a valóságot hitelesen visszatükröző emberi tudás jelentette. A fejlődés mozgatója és katalizátora az a személy volt, aki a tudást alkotó módon - a közösség érdekeinek figyelembe vételével, és a közjót szolgálva - fel akarta használni, és akinek ez a szándéka az adott történelmi körülmények között a hatalom jóvoltából a gyakorlatban megvalósulhatott.

A globális társadalom hanyatlásának megállítása, majd egy új fejlődési pályára állítása sem valósulhat meg másként, csak az egyének valóságot (az igazságot) visszatükröző tudására alapozottan, a szándékában és eredményében a társadalmi közjó megvalósulásának irányába ható egyéni döntéseken és cselekedeteken keresztül.

Az ember különleges adottsága, hogy képes elvonatkoztatni a valóságtól, és gondolati szinten a valóság létező elemeiből új, valójában nem létező - absztrakt - formációkat hozzon létre, majd ezeket a gondolati formációkat a valóságban is megalkotva a valóság részévé tegye azokat.

Birtokában vagyunk tehát egy - földi viszonylatban mindenképpen páratlannak tekinthető- olyan képességnek, ami lehetőséget biztosít számunkra - az ember számára -, ha nem is a teremtésre, de a minket körülölelő élettelen és élő környezet átalakítására, megváltoztatására.

Az absztrakció folyamatában az egyén - motivációinak függvényében - az általa ismert valóság lényegesnek vélt elemeit kiemeli, azokat gondolati szinten újrarendezve létrehoz egy új, absztrakt formációt. Ezt követően az absztrakt formáció „sorsa” a következők szerint alakulhat:

- amennyiben a „valóra váltás” érdekek és célok megvalósítását szolgálhatja, és létrehozásának materiális feltételei is megvannak, az egyén, vagy az egyének közössége azt megalkotja.

- a megvalósítás materiális feltételeinek a hiányában a kommunikációs technikák segítségével - az adott információ rögzítésével és továbbításával - ugyan úgy, mint megvalósulása esetén újabb absztrakciók forrásává válhat.

- ellenérdekeltség esetén, vagy a megőrzését biztosító feltételeknek a hiányában, mint lehetőség időlegesen, vagy véglegesen elvész az emberi közösség számára.

Az embert a szellemi és fizikai képességei, valamint a közösségi létforma együttesen tették alkalmassá az úgynevezett anyagi erőforrásoknak a létrehozására, és a tudásnak, mint erőforrásnak a gyarapítására

Az létező és letűnt emberi társadalmak szintén absztrakt formációk különböző szintű megvalósításának az eredményei.

Az absztrakció ezen típusánál az egyén a társadalmi valóság személyét érintő elemeit kiemelve hoz létre egy másik, számára kedvezőbb összefüggés és viszonyrendszert, melynek megvalósítási szándéka cselekedetei legfontosabb motiváló tényezőjévé válik. Amennyiben az így kitűzött cél, és a megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítések eredménye a kisebb, vagy nagyobb közösség boldogulását is szolgálja, úgy az egyént a közösség - az érdekeltek - az egyének hierarchiájának a csúcsára emeli. „Normális” esetben ez a konkrét cselekedeten nyugvó kiválasztottság, és a vele párosuló bizalmi viszony transzformálódik át a hatalom szellemi és fizikai birtoklásába, végső soron az egyének társas létezését meghatározó - a kiválasztottak által megalkotott és irányított - tényleges hatalmi struktúrákká.

Az eszmék és eszme-rendszerek a társadalmi valóságot a társadalmi egyenlőtlenség különböző szintjein létező egyének eltérő csoportjainak a helyzetéből vizsgáló, és a társdalom működtetésének feltétel-rendszereit más és más társadalmi csoportok érdekei mentén újra konstruáló, absztrakt társadalom képek. Az eszmék és eszmerendszerek megalkotói az absztrakció folyamatában a társadalmi valóság elemeinek - a társadalmi viszonyoknak és folyamatoknak - a vizsgálatánál a „kiemeléseket” önkényesen végezve, a felállított „jobb modellt” a társadalom egészére kivetítve alkotják meg. Az így megalkotott modellek időlegesen szolgálhatták, mint ahogy szolgálták is a társadalmak fejlődését, de a különböző eszmék szellemében létrehozott társadalmi rendszerek - a hatalmi hierarchiák törvényszerű bemerevedésének következtében - a megújulásra, az elkerülhetetlen társadalmi változások megrázkódtatások nélküli befogadására alkalmatlannak bizonyultak. Az így kialakult társadalmi kataklizmák létrejöttében kétségtelen szerepet játszottak a dogmákká merevedő eszmék, melyeknek - mint a társadalmi tudatot meghatározó alapvető tényezőknek - a szerepe az idő előre haladtával az elavult hatalmi hierarchiák létezésének igazolására korlátozódott.

Ma már a tőkés társadalom eszmerendszere sem tekinthető másnak - legalább is, ami a társadalomnak, mint az erőforrások működését meghatározó rendszernek a működésére vonatkozó „fejezeteket” illeti -, mint dogmákká merevedett tézisek kiselejtezendő gyűjteményének.

Elérkezett az ideje annak, hogy megalkossuk az anyagi világ, s benne az emberi társadalom lényegét jelentő változás leképezésére alkalmas rugalmas társadalom modelljét, és a társadalmi tudat meghatározó eszményévé a közjót, a társadalmi harmóniát emeljük.
Bővebben a http://www.masikut.hu honlapon